A Szaharának nincsenek határai; a homok és az ég eltűnik a végtelenben.

A csaknem 9 millió km2 kiterjedésű Szahara a világ legnagyobb összefüggő sivataga. Közel akkora mint Európa. Területén 10 ország osztozik. Ez a csodálatos vidék több millió ember otthona, amelyben sok ember szenved - az európai mércével mérve - elviselhetetlen viszonyok között.Az Alapítvány célja ennek a helyzetnek a megváltoztatása. A lehetőségekhez képest széleskörű, sokoldalú támogatást kíván adni a szaharai országok és az európai népek közeledésének megteremtéséhez: a népek egymás közötti barátságának, az emberi kapcsolatok elmélyítésének, egymás kultúrájának megismerése és terjesztése, valamint a szaharai népek szociális és gazdasági helyzetének javítása által.

A Tindouf városa (algériai megyeszékhely), Tefariti (Nyugat-Szahara) és Tombouctou (Mali) között elterülő vidéken az a szólás járja, hogy:

„A Szahara Allah kertje, ő tüntette el a felesleges élőlényeket, hogy békében sétálhasson”

... és megjelentek az európaiak. Gyalog teveháton és gépkocsival közlekednek a sivatagban, de olyanok is akadnak, akik maratont szerveznek a Szaharában. Mágikus emberek, szerelmük a sivatag.

A Szaharában a növényzet gyér, igen ritka és kevés a csapadék. A sivatagban úgyszólván nincs is növényzet csak itt-ott akad egy oázis. A csapadék átlagos mennyisége évi 70-150 mm. Az állatvilág szintén szegényes, alig néhány fajból áll. A háziállatokon, a tevén a kecskén és a birkán kívül, a hegyvidéken kőszáli kecskével, a sivatagban nyúllal, sivatagi rókával, ugróegérrel, többféle kígyóval, gyíkokkal és skorpiókkal találkozhat az ember.

A fennsíkokon fantasztikus sziklaképződmények állnak, amelyeken valamikor emberek éltek, pásztorok és vadászok. Emléküket csodálatos sziklarajzok és festmények őrzik, amelyek közül a Tefariti és Mehariz vidékén találhatók a leghíresebbek.

A Szaharában valaha - ezredévekkel ezelőtt - pezsget az élet. Aztán lassan elapadtak a folyók, gyérült, majd kipusztult a növényzet és elmenekültek az állatok. Csak az ember maradt meg ebben a zord környezetben. Az itt élő népek, magukat szaharaviknak valló berber és tuareg törzsek, mint elődeik, ma is dacolnak a szárazsággal és a forrósággal. Hazájuk a Szahara, a sivatag.

A Szaharában az uralkodó vallás az iszlám, azonban az itt élők mentalitásához alkalmazkodva egy toleránsabb, szélsőségektől mentes változata fejlődött ki a szaharai népek körében. A mohamedánoknál megengedett a többnejűség, de a szaharaiak monogámok, egynejűek. A nő megbecsült tagja a törzsnek, egyenrangú társa a férjének.

A szaharai törzseknél még ma is a mindennapok részét képezi a népművészet. Különösen kiemelkedő szerepe van a költészetnek. A nemessi réteghez tartozó mórok és tuaregek maguk írják és éneklik verseiket, amelyek elsősorban a harcról, a természetről és a szerelemről szólnak.

Napjainkban a Szahara területén, amely az Atlanti óceántól (Nyugat-Szahara) a Nílusig (Egyiptom) terül el, 11 állam osztozik. Bár a földet a gyarmatosítók egymás között felosztották, és az akkor kijelölt határokat a XX. században az önálló államiságot kiharcoló utódállamok is megtartották, az ott élő ma is egy nyelvet beszél, egy kultúrát ápol.